Blog

Érdekes információk és aktualitások a kozmetikum készítés világából
28 febr 2017

A bolti kivonatok tudománya

Sok félreértés kering a kencekeverők körében arról, hogy milyen kivonatot érdemes venni. Pedig a boltban kapható gyógynövény-oldatok között nagy különbség lehet. Van amelyik hatóanyag-tartalma elenyésző, másoké talán túlságosan is koncentrált. Vannak olyanok, amik az oldószer jellege miatt sem működhetnek, és vannak olyanok, amelyek túlságosan nagy koncentrációban akár károsodást is okozhatnak. És persze vannak természetes oldószerekben és szintetikus oldószerekben árult növényi kivonatok.

A hajtás után áttekintjük, hogyan állítják elő a növényi kivonatokat, milyen hatóanyag-tartalmuk lehet, és hogy hogyan tudjuk megállapítani egy kivonatról nagy biztonsággal, hogy mit várhatunk tőle.

Hogyan készülnek a növényi kivonatok?

A kivonatoláshoz az iparban alapvetően három módszert használnak.

  1. A legfontosabb kivonatkészítési módszer a perkoláció, vagy egyszerű kivonás. Ez a legszélesebb körben használatos eljárás. Különböző oldószerekkel dolgozhatunk, és persze emiatt a kivonatok is nagyon különbözők lesznek.
    A perkoláció eljárása hasonlít a kávéfőző működésére. Az oldószert valamilyen módon átszivárogtatják a növényi részeken, és egy szűrőn átszűrve tisztítják. A kivonás néha hidegen, néha melegen történik, alapvetően meghatározva a kivonat színét. Az is előfordul, hogy a koncentráció növelése miatt az oldószert többször is átcirkuláltatják a növényen és a szűrőn.
    Nem természetes kivonatok esetén gyakran előfordul, hogy a kivonatot a perkoláció után még színteleníteni kell. Ilyenkor aktív szénen, vagy aktivált agyagos rétegen szűrik át. A színes (így általában nagyobb molekulájú) vegyületek szén felületén megkötődnek, így a kivonat színtelen lesz.
  2. Az aromavizeket gyakran készítik az illóolaj-készítési eljárások valamelyikével. A vízgőzdesztilláció melléktermékeként készülő rózsavíz vagy narancsvirág víz a webshopok leggyakrabban vásárolt alapanyagai között vannak.
  3. Kivonatok gyakran készülnek porlasztva szárításos technikákkal is. Ilyenkor a növényeket vízzel összeturmixolják és leszűrik. A vizes oldatot pedig egy porlasztó segítségével vákuumba fecskendezik. A porlasztó által keletkező mikrocseppekből pillanatok alatt elpárolog a nedvesség, és a szilárd por összegyűlik a tartály falán.

A növényi kivonatok tulajdonságát természetesen alapvetően meghatározza, hogy hogyan állították elő a kivonatát. De talán még fontosabb, hogy milyen oldószert választottak a kivonáshoz.

Az oldószerek

A növények hatóanyagait természetesen csak olyan oldószerrel tudjuk egy kivonatba vinni, amiben alapvetően is oldódnak. Ezért elég fontos, hogy tudjuk, milyen növényben milyen típusú alapanyag található, így meg tudjuk saccolni, hogy mekkora hatóanyag-mennyiséget várhatunk az adott kivonatba.

Már az előző cikkben is írtam erre példát: az aloé növény bőrápoló komponensei (az „aloe zselé”) szinte kizárólag vízoldható anyagokat tartalmaz. Emiatt a belőle készült olajos kivonat hatóanyag-tartalma eléggé kétséges.

De tekintsük át, milyen oldószereket használnak általában a kivonatoláshoz:

  • A kivonatok között is nagyon fontos szerepet játszik a víz oldószerként. Virágvizek, aromavizek fő oldószere. Ha rózsavizet, levendula-vizet, aloé kivonatot, hársfa virágvizet veszünk, szinte csak ilyen kivonatokkal találkozunk.
    A víz, meglehetősen jó oldószer, és a fenti gyógynövények hatóanyagai közül a legfontosabbak jól oldódnak benne. Így teljesen felesleges más oldószerrel dúsítani a kivonószert: egy erős vizes perkoláció és a kivonatnak olyan illata lesz, hogy a szájadat is megnyalod utána. E vizes kivonatok között persze akad olyan is, amit vízgőz-desztillációval készítettek.
    Fontos azonban, hogy a csupa vízzel készült kivonatokat mindig tartósítani kell a mikroorganizmusok elszaporodása ellen.
  • Újabban terjedtek el a hidroglicerin-kivonatok. Ezek az oldatok akár bio kencékbe is használatosak lehetnek. A kivonószer ilyenkor egy glicerin-víz elegy. A tartósítást a glicerin megoldja.
    A hidroglicerin kivonatok a hatóanyagok szélesebb választékát tudják magukba fogadni, mint a tiszta vizes kivonatok. Ezért is alkalmazzák őket. Flavonoidok, szaponinok, szénhidrátok, és más hatóanyagok nagy része nagy mennyiségben oldódik át a növényből a kivonatba, így ezek nagyon értékes hatóanyagok lehetnek. Ahogy már a cikk első részében is írtam, a felhasználás fő korlátja a glicerintartalma, ami azonban még mindig elég széles koncentráció-szabadságot ad számunkra a vizes oldatban.
  • Az alkoholos-vizes kivonatok is elég elterjedtek manapság, noha mostanában az emberek nem szeretik a kozmetikumaikban az alkoholt. Mégis – főként bizonyos több gyógynövényt tartalmazó kivonatok esetében – az alkohol használata nélkülözhetetlen a megfelelő koncentráció eléréséhez.
  • Etilén glikol és propilén-glikol alapú kivonatok
    Ezek a kivonatok hasonlóak az alkoholos és a hidroglicerines kivonatokhoz, csak éppen nem tartalmaznak sem glicerint sem alkoholt. A prolilén glikol, és az etilén glikol ugyan szintetikus oldószerek, mégis bőrbarátabbnak gondoljuk őket, mint természetes társaikat. Mivel megfelelően olcsók is, ezért kivonatok nagyon széles választéka készül a felhasználásukkal.
  • A legtöményebb kivonatok a száraz, por formájú kivonatok. Ezeket állítják elő a porlasztva szárításos technikákkal. Töménységük akár a folyékony kivonat kétszáz-szorosa is lehet.

A kivonatok hatóanyag-tartalma

A kivonatok hatóanyag-tartalma nagyon különböző lehet. Előfordulhat, hogy egyik kivonatból a maximális koncentráció 2 %-míg a másik, hasonló néven árult kivonatból akár 10-15%-nyit is tehetsz a kencédbe igazi hatás nélkül.

A kivonatok hatóanyagtartalma függ a kivonás fajtájától, a kivonás után esetlegesen alkalmazott színtelentési-szagtalanítási (vagy töményítési) eljárástól, az oldószertől, és persze a tárolástól.

Tudományos vizsgálatokból tudható például, hogy a webshopokban található hammamelisz vizek erősen különböző minőségűek. Vannak köztük olyanok, amik hatóanyag-tartalma elég magas, de olyan is akad köztük, ami nem tartalmaz mást, mint vízben oldott tartósítószert.

Ha szeretnél információt szerezni egy kivonat hatóanyag-tartalmáról, a következő kérdéseket tedd fel magadnak a vizsgálatkor:

  • Oldódik-e az oldószerben a növény hatóanyaga? (lásd aloe-kivonatolat)
  • Az oldószer megfelelő-e a céljaimhoz (natúrkozmetikumokba nem való propilén-glikolos kivonat)
  • A kivonatnak van-e színe-illata? (a műanyag illatot leszámítva). Ha nincs, akkor lehet, de nem biztos, hogy a kivonat nem tartalmaz túl sok hatóanyagot (Hammamelis kivonatoknál az illat majdnem mindig célra vezető indikátor)
  • Ha még ezután sem vagy biztos a dolgodban, akkor nézd meg az alapanyag biztonsági adatlapján a fizikai adatokat. Tiszta vizes kivonatok esetén a vízével megegyező 1,000 vagy annál kisebb sűrűség-adat például nem utal túl magas hatóanyag-koncentrációra.

Ha mindezeket fejben tartod, akkor nagy valószínűséggel meg fogod találni a számodra legjobban működő kivonatot a kozmetikumaidhoz.