Blog

Érdekes információk és aktualitások a kozmetikum készítés világából
20 jan 2017

Keressük az igazságot: természetes, vagy mesterséges alapanyagok legyenek egy ideális kozmetikumban?

Sokszor írtam már erről a témáról, de mindig kapok új és új adalékokat, hogy egyik vagy másik oldal álláspontját megerősítsem magamban.

Most éppen a természetes tábor álláspontjának erősödéséhez kaptam hiteles információt.

A történelem…

Réges-régen (2010-ben), mikor a kozmetikumkészítés hobbiból mesterséggé lépett elő az életemben, én is, mindannyiótokhoz hasonlóan nagyon hittem a természetes anyagokban. Annyira, hogy az első krémjeimben, amiket magamnak készítettem, még emulgeátorok sem voltak, vagy ha igen, legfeljebb méhviasz és borax, vagy lecitin.

Az első élményem a nem természetes (ma úgy mondom, naturalista) alapanyagokból az az ősi krém volt, amit zöld krémnek neveztünk el, és ami két hét alatt eltüntette a pattanásaimat, és a rozáceámat is nagyon szépen rendbe tette. Ebben emulsant használtam, ami már ugyan egy kémiailag szintetizált molekula, de csupa természetes összetevőből állítják elő. Ma már természetesnek mondanám.

Ekkor kezdtem el tágítani a látóteremet a különféle mesterséges anyagok irányába. Rájöttem, hogy amit nem próbálok ki, arról nem is nagyon mondhatok véleményt, így gőzerővel kísérletezni kezdtem a kozmetikumkészítés minden irányába.

Az első igazi mesterséges anyagok…

… nagyon nehezen tudtak bekúszni a képbe. Hiába szerettem volna, hiába olvastam nagyon sokat (talán 2000 oldal kozmetikumkészítő tudományos szöveget is ekkortájt), a mesterséges anyagok egyszerűen kívül estek a látóteremen.

De az olvasásnak meglett az az eredménye, hogy rájöttem, milyen nehéz megkülönböztetni egymástól elvileg a mesterséges és a természetes anyagokat.

Bio: holisztikus életmód, vagy technikai kérdés?

Hamarosan szembesültem vele, hogy nem tudom egyértelműen eldönteni egy anyagról, hogy természetes, vagy mesterséges. Ennek négy oka van:

  • Az interneten manapság minden természetes. Még az is ami egyértelműen nem. A SLS, és a hozzá hasonló mosóaktív anyagok pl. nagyon sokszor kókuszvajból készült tenzidek.
  • Ha vegyészként nézem a molekulát, akkor is nagyon széles a természetes alapanyagok választéka. Olyan ez, mint a nyírfacukor: a világon nincs az a mennyiségű nyírfa, amiből annyi xilitet elő lehetne állítani, amennyit megeszünk. De persze a xilit ettől még „természetes” anyag, hiszen, elvileg legalábbis, létezik az a növény, ami termel xilitet. A kozmetikum-alapanyagok között is rengeteg ehhez hasonló anyag van.
  • Ezeket a molekulákat ráadásul kémiai értelemben is módosítják, összekötözik egymással. Ha az összekötő kapocs a szervezetünk által könnyen bontható, akkor a molekulát még minden osztályozás a „természetets kategóriába sorolja.
  • A „bio” kozmetikumokban felhasználható anyagok listáját ráadásul még ehhez képest is erősen kiterjesztették: minden olyan anyag, amit természetvédelmi szempontból gazdaságosan elő lehet állítani (megújuló alapanyagokból, szinte hulladék nélkül), azokat besorolhatjuk a „bio” kategóriába.

Így aztán a „bio” valójában technikai kérdés lett: A kozmetikum-alapanyag gyártók úgy próbálnak meg alapanyagokat tervezni, hogy találjanak néhány olyan molekulát, amik összekapcsolhatók a bio kritériumai szerint. És persze ezek a molekulák legyenek olyanok, amik, legalább elvileg, megtalálhatók valamilyen növényben. Ezen kívül már csak az a fontos, hogy előállíthatók legyenek nagy mennyiségben is valamilyen megújuló forrásból. (Hú, ez bonyolult mondat lett. Hogy megértsük, vegyük elő újra a xilitet: nagy mennyiségben a kukorica szárából állítják elő (ez a megújuló forrás), és persze megtalálható a nyírfában is (termeli).

Mivel a természetben olyan sokféle anyag megtalálható, ez nem olyan nehéz feladat, amilyennek első hangzásra gondolnád. Emulgeátorok, emollientek és hatóanyagok széles választéka bizonyítja, hogy ez könnyen lehetséges.

Akkor a természetes nem is különleges?

Ilyen értelemben nem. Én is ezt gondoltam egészen az elmúlt hónapig.

Egészen pontosan azt, hogy ha csak jól célzottan, kevés mesterséges anyagot hagyunk meg a kencénkben (pl. nagyon célzott téli védő kencékben, vagy hajbalzsamokban a szilikonokat), akkor az szinte megkülönböztethetetlen lesz a természetes kozmetikumoktól.

Nagyon sok tapasztalatom gyűlt össze ennek az elméletnek az alátámasztására.

Aztán a múlt hónapban teljesen véletlenül két olyan kozmetikussal is találkoztam, akik megzavarták az előbbi békét ebben a kérdésben.

„A természetessel nem lehet hazudni!” – mondja a kozmetikus

Készítettem néhány kozmetikumot, amik minden összetevője belefért a bio kategóriába. Magam kevertem őket. Minden szempontból tökéletesnek tűntek.

Az élet úgy hozta, hogy két természetes anyagokkal dolgozó kozmetikushoz is eljutottak ezek a krémek. Ők tényleg természetes anyagokkal dolgoznak, a legnagyobb minőségi kritériumok mellett, nagyon drága kozmetikumokkal. Mindketten kipróbálták a krémeket, és azt mondták, hogy ugye tettem bele valamit, stikában, ami nem volt természetes.

Nem tettem. De persze tettem olyan anyagokat, amik ugyan beleférnek ugyan a bio kategóriába, de nem sok közük van ahhoz, ami a természetben valójában keletkezik.

A kozmetikusok sok emberen dolgoznak, és nagy tapasztalatuk van. Pontosan érzik, mi történik az emberek bőrén.

Lehet, hogy ezek a kozmetikusok valamilyen szigorúbb elveket valló cégek kozmetikumait használták, akik nem tesznek a kencéikbe azokból az anyagokból, amiket én megengedtem magamnak. De a lényeg: hogy megérezték. És szóltak, hogy az én keverékeim másképp működnek.

Akkor most mi a tanulság?

Azt hiszem, ezt csak Te tudod megfogalmazni magadnak.

Én most valami olyasmit gondolok, hogy a természetes továbbra is valamiféle technikai kérdés, de tapasztalt kézzel igenis kiszűrhető, hogy mi a valóban természetes összetevő, és mi csak olyan, ami a természetes kategóriába besorolható.

Hatás szempontjából pedig minden viszonyítás kérdése. Ha valakit „elkényeztetünk” azzal, ami tényleg a természetből jön, akkor az meg fogja érezni a turpisságokat. De legtöbben sajnos már nem vagyunk ilyenek.

Nagy változásokat akkor tapasztalunk, ha megtaláljuk azt a természetességi kategóriát, amire a saját bőrünknek valójában szüksége van.